A készletek általános elemzésekor feltétlenül a magyar számviteli törvényből kell kiindulni. A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat, amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak (befejezetlen termelés, félkész termékek), vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek), amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni (anyagok). (2000. évi C. törvény 28. §.).
Tehát árun a beszerzett, terméken a saját előállítású kész, félkész vagy befejezetlen készleteket értjük, melyek egy éven belül szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Továbbá anyagnak nevezünk minden olyan eszközt, melyet felhasználnak (beépül a termékbe), vagy elhasználódik (segédanyagként vagy üzem-/fűtőanyagként) a termelés során. Ezeken kívül a számviteli törvény még ide sorol olyan járulékos tételeket is, mint például a szerszámok, munkaruha, felszerelések, vagy azokat a tárgyi eszközöket, melyek leírásuk utolsó évében vannak. A teljesség igénye miatt végül meg kell említeni a növendék, hízó és egyéb állatokat. Ennek a csoportnak legfontosabb jellemzője, hogy egy éven túl is szolgálhatja a vállalkozás tevékenységét, ha ezalatt a tartás költségeinek eredményeként növekednek, gyarapodnak.
A készletértékelések csoportosítása
A készletértékelési technikákat leggyakrabban az alkalmazott módszerei:
A vállalkozónak ugyanazt a készletértékelési eljárást kell alkalmaznia a hasonló jellegű és rendeltetésű összes készletére. A készletek eltérő jellemzőkkel bíró vagy eltérő rendeltetésű csoportjaira vonatkozóan választhat eltérő készletértékelési eljárásokat. A készletek különböző föld-rajzi elhelyezkedése (és a vonatkozó adószabályok eltérése) önmagában nem kellő indok az eltérő készletértékelési eljárások alkalmazására.
| Készletértékelés | ||
| Átlagáras módszer | Rangsoroló módszer | Egyedi értékelés |
| Éves átlagár | FIFO | Egyedi értékelés |
| Halmozott átlagár | LIFO | |
| Csúsztatott átlagár | HIFO | |
| LOFO | ||
A bekerülési érték meghatározása
Az anyagok és áruk mint vásárolt készletek bekerülési értéke azok megszerzése, létesítése érdekében a raktárba történő beszállításig felmerült és azokhoz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A saját termelésű készletek esetében a bekerülési érték a készlet közvetlen önköltsége, amely utókalkulációval vagy norma szerinti kalkulációval határozható meg. A számviteli törvény a saját előállítású készletek közvetlen önköltségének tekinti azokat a költségeket, amelyek a termék előállítás, -átalakítás vagy a szolgáltatás nyújtása során közvetlenül felmerültek, és az előállítással, az átalakítással vagy a szolgáltatásnyújtással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá a termékre vagy a szolgáltatásra megfelelő mutatók segítségével elszámolhatók. A saját termelésű készlet közvetlen önköltsége nem tartalmazhatja az értékesítési költségeket, valamint az igazgatási és egyéb általános költségeket.
A készletcsökkenés elszámolása
A készletek bekerülési értékének megjelenítése során a vállalkozás csoportos vagy egyedi készletértékelési eljárást alkalmazhat, mely a készlet mennyiségi csökkenése után megmaradó készletértéket, illetve a készletcsökkenés révén keletkező költséget, ráfordítást határozza meg. A számviteli törvény a csoportos készletértékelési eljárások közöl a FIFO- és az átlagos (súlyozott) bekerülési érték módszert engedi használni, amelyek közötti választást a vállalkozás számviteli politikájában kell megtenni. A SUP® rendszer raktári modulja számviteli törvényben nevesített készletértékelési eljárást támogatja. A számviteli törvény azonban részletesen nem tér ki gyakorlati kérdésekre, így raktári modul a következő részletességben támogatja a készletértékelést:
| készletértékelési eljárások | ||
|---|---|---|
| FIFO | raktáranként | csoportos |
| FIFO cikkazonosítónkénti | raktáranként | cikkazonosítónként csoportos (sarzs) vagy egyedi(gyáriszám) |
| Csúsztatott átlagos | raktáranként | csoportos |
| Csúsztatott átlagos | raktárfüggetlen | csoportos |
| Csúsztatott átlagos cikkazonosítónkénti | raktáranként | cikkazonosítónként csoportos (sarzs) vagy egyedi(gyáriszám) |
Készletek nyilvántartása
A készletek nyilvántartása a SUP® rendszerben tényleges beszerzési áron illetve önköltségi/elszámoló áron lehetséges.
Áruforgalmi mérlegsor: nyitókészlet + beszerzés = eladás + zárókészlet.
A készletekkel kapcsolatos év végi teendők
A készletek kapcsán is általánosságban két kérdésre kell választ kapni: mivel – milyen készletekkel – rendelkezünk, illetve milyen értéket képviselnek ezek a készletek – természetesen a számviteli törvény adta keretek között. Ha a gazdálkodó a készleteiről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet (gyakorlatilag folyamatosan követi a leltár változásait, folyamatosan leltároz), akkor nem kötelező mennyiségi felvétellel leltároznia minden fordulónapon. A mennyiségi felvétel gyakoriságát a leltározási szabályzatban kell rögzíteni, azonban tételes előírás, hogy még folyamatos mennyiségi nyilvántartás esetén is legalább 3 évente kötelező a mennyiségi felvétel. Ha a gazdálkodó a készletekről mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy nem folyamatosan vezeti, akkor valamennyi fordulónapra vonatkozóan mennyiségi felvétellel köteles leltározni.
A készletek év végi értékelésének első lépése a bekerülési érték meghatározása. Ez folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartás esetén nem jelent különösebb problémát, mivel folyamatosan rendelkezésre áll valamennyi tényleges beszerzési ár / előállítási költség.
A készletértékelés következő lépése a készletek minősítése. Meg kell vizsgálni, hogy a készlet nem értékvesztett-e. Speciális szabály vonatkozik a fajlagosan kis értékű készletekre, ezek esetében az értékvesztés arányosítással (százalékos formában), egészen pontosan a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható.